A két világháború között lassan-lassan a modernebb, városiasabb szokások jöttek divatba, és bár az óbudai németek továbbra is próbálták megtartani hagyományaikat, ez egyre kevésbé sikerült. Nagyon nehéz évek következtek számukra, hiszen az óbudai németséget a második világháború után három - életüket, szokásaikat alapjaiban megrendítő - megpróbáltatás érte, melynek következtében nem sokan tudtak szülőföldjükön megmaradni. 1945. januárjában „Malenkij robot“ Oroszországba 1945 januárjának első napjaiban Óbuda szinte teljes férfilakosságát elhurcolták a nagy Szovjetunióba. 1946. február-márciusban kitelepítés Németországba 1950-ben a korábban önálló Békásmegyer falu (németül Krottendorf) csatlakozott Budapesthez. Itt a kitelepítésig többségben voltak a német nemzetiségűek, akiket 1946- ban 95 %-ban kitelepítettek 1967-1977 közötti években Budapesten belüli "kitelepítés" A városi szanálási program, melynek keretében 1967-1977 között Óbuda legnagyobb részét földig rombolták, szintén egyfajta „kitelepítés“ volt.