A betelepültek legfőbb megélhetési forrása a szőlőművelés volt. A szőlőből készült jó minőségű bor több volt, mint amennyit a család el tudott fogyasztani. A szőlősgazdák ekkor engedélyt kértek és kaptak, hogy saját szőlőjükből készített boraikat saját házukban árusíthassák, így alakultak ki a méltán híres óbudai kiskocsmák. Később hideg ételeket is felszolgáltak a bor mellé. Néhány év múlva a kocsmákban meleg ételt is árusíthattak Így alakultak ki a hangulatos óbudai kisvendéglők, a piros kockás abroszokkal, hangulatos kerthelyiségekkel. Ennek a fejlődésnek vetett véget az 1880-as években a filoxéra (szőlőgyökértetű), mely iszonyatos pusztítást hagyott maga után. A filoxéravész gyökeresen megváltoztatta a korábbi életmódot is. Az idők során a szőlőskertek nélkül maradt egykori szőlősgazdákból kialakult egy iparosodó réteg, egyre több ember dolgozott Óbuda gyáraiban, így a Hajógyárban, Jéggyárban, Selyemgombolyítóban, a Textilfestőben, a Guttmann harisnyagyárban, a Leipziger szesz- és likőrgyárban, a Dohánygyárban, a téglagyárakban, a Goldbergerben, a Pamutkikészítőben