Az óbudai németek - az első telepesek 1698-ban érkeztek, tizenheten voltak, jórészt nőtlen fiatalemberek - 1698-1750 között három hullámban a Dunán hajóval, az „Ulmer Schachtel”-lel érkeztek Németországból, legtöbben Baden- Württemberg tartományból és kisebb részben Bajorországból. A II. József idejében történő betelepítésekkor osztrák területről is – főleg Tirolból – jöttek Óbudára. Az ideérkező németek magukkal hozták állataikat, terményeiket, főleg szőlővesszőt, kisebb termelési eszközöket, és nem utolsó sorban hitüket, leleményességüket, és szorgalmukat, munkabírásukat, kitartásukat. Az óbudai németek ragadványnevüket is munkájuknak köszönhették: braunhaxler (barna lábú, szó szerinti fordításban: barna csülkű – a láb boka és térd közötti része). A cipő drága volt abban az időben, csak az urak hordták, a braunhaxlerek a szőlőben mezítláb, feltűrt nadrágszárral dolgoztak, és a nap lebarnította, a szél kicserzette a lábukat.
Az óbudai németek - az első telepesek 1698-ban érkeztek, tizenheten voltak, jórészt nőtlen fiatalemberek - 1698-1750 között három hullámban a Dunán hajóval, az „Ulmer Schachtel”-lel érkeztek Németországból, legtöbben Baden- Württemberg tartományból és kisebb részben Bajorországból. A II. József idejében történő betelepítésekkor osztrák területről is – főleg Tirolból – jöttek Óbudára. Az ideérkező németek magukkal hozták állataikat, terményeiket, főleg szőlővesszőt, kisebb termelési eszközöket, és nem utolsó sorban hitüket, leleményességüket, és szorgalmukat, munkabírásukat, kitartásukat. Az óbudai németek ragadványnevüket is munkájuknak köszönhették: braunhaxler (barna lábú, szó szerinti fordításban: barna csülkű – a láb boka és térd közötti része). A cipő drága volt abban az időben, csak az urak hordták, a braunhaxlerek a szőlőben mezítláb, feltűrt nadrágszárral dolgoztak, és a nap lebarnította, a szél kicserzette a lábukat.