A “BRAUNHAXLER” Egyesület hivatalos honlapja

Hídvégi (Handl) Iván: a Kövi Szűz Mária Templom bicentenáriumára  

                                                                                                                                           Bauer Jakab kőfaragó mester,  Ziegler Jakab építő, Ritter Terézia és férje Tannenberger Antal,                                                                        valamint Peisz Lajos plébános emlékének ajánlva                                                                         a Kövi Szűz Mária templom fennállásának 200. évfordulójára                                  „O heilige Maria, hilf uns beten auf daß uns Gott errette von allen Nöten!”                              (O Szűz Mária, segíts imádkozni, hogy Isten megmentsen minden bajtól)   Amikor a vicinális (HÉV) szerelvények mindennapos útjukat járva elsuhannak az Óbuda peremén őrt álló Kőkápolna mellett, alig akad utasa, aki az ablakon kitekintve rácsodálkozna erre a helyre, mely 2011. szeptember 10-én ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. Ebből az alkalomból Főtisztelendő Zsiga Péter plébános és Pottyondy Péter szervezésében ünnepi konferenciát tartottak, melyen történeti hűségre törekedve felidézték a múltat. Hol van ma már Óbuda régi varázsa? Kérdezem magamtól 77 évesen. Hol vannak a szerény polgári otthonok? Az apró ablakos, sima homlokzatú, egymáshoz búvó dísztelen kis házak, kerékvető kövekkel, udvaraikkal, sejtelmes kapualjakkal? Csendes romantikájukkal, girbegurba utcáikkal, melyek a biedermeier idők levegőjét árasztják? Ma már csak rezervátum maradt belőle, amely megőrizni hivatott a régi Óbuda színeit, ízeit, hangulatát … A kápolna kicsi volt, de mindig szorosan hozzátartozott a környezete, a római kori kőbe beépített „Máriaházzal”. Misztikus látvány volt a Dunából kihalászott Mária kegykép másolata a kicsi, fából készült, üveggel, vasráccsal védett, bádoggal fedett házikó (szerencsére az utókor számára sikerült átmenteni, így ma is látható). Biztosan sokan tudják, hogy búcsúk alkalmával egyes kegyhelyeken, mint például Máriagyüdön is, a tehetősebbek úgynevezett „tokos” Máriát vásároltak, és vittek haza otthonukba házioltárnak, melyekben a viaszfigurákat textillel, aranyozott papír angyalokkal, művirágokkal díszítettek. A Kövi Szűz Mária körül színes virágok kavalkádja és égő mécsesek, gyertyák fogadták a híveket, az úrnapi körmenetekről nem is beszélve. Peisz Lajos kanonok, esperes plébános, budapesti érseki helynök a baldachin alatt aranyban szikrázó monstranciában vitte az Oltáriszentséget. Gyönyörű, hímzett miseruhák, virágszirmokat hintő gyermekek, cserkészek, kék szalaggal díszített fehér ruhás Mária-lányok, színes körmeneti zászlók, kapualjakban felépített kicsi oltárok, tömjénfüst, sok- sok ismerős, a szentmise végén a pápai és a magyar himnusz … Az orgonisták között volt - a teljesség igénye nélkül - többek között Nemesi Tivadar pedagógus, Rossa Ernő zenetudós, aki a Textilfestőgyár és a az iskola közelében lakott, valamint a közelmúltban elhunyt Dobszay László zenetudós. Istenem! Jöttek a nehéz idők! Peisz plébánost – aki egyébként 1932-től haláláig, 1965-ig, 33 évig szolgálta a kőkápolnai híveket – a megszálló szovjet katonák „malenkij robot”-ra vitték el a Szovjetunióba és csak másfél éves kálvária után térhetett vissza, a svábokat kitelepítették, később a régi házakat is lebontották … Hála Istennek, sokan túlélték a nehéz időket. A kápolna kultusza tovább él a régi és az új emberek hitében, szívében. A Kövi Szűz Mária most is megsegíti híveit, vígasztal, védelmez, reményt ad, és elvezet egy jobb élet, egy szebb jövő felé. Hidvégi (Handl) Iván tősgyökeres óbudai braunhaxler

Óbudai Német Hagyományokat Ápoló Egyesület, Óbuda-Békásmegyer Verein zur Pflege der Deutschen Traditionen, Altofen-Krottendorf