A “BRAUNHAXLER” Egyesület hivatalos honlapja
Nyitólap Egyesületünkről Über uns Programrendszerünk Galéria Kapcsolataink
Óbudai Német Hagyományokat Ápoló Egyesület, Óbuda-Békásmegyer Verein zur Pflege der Deutschen Traditionen, Altofen-Krottendorf
Szeretettel köszöntjük honlapunkon! Herzlich willkommen auf unseren Internet-Seiten!
Hol található Egyesületünk? A "BRAUNHAXLER" Dalkör szeretettel vár soraiba énekelni szerető hölgyeket és urakat.  Jelentkezés: Pappné Windt Zsuzsannánál   a 06-30-866-6458 telefonszámon
Tudja-e Ön, hogy mit jelent - Egyesületünk neve: “Braunhaxler”? - Mikor érkeztek az első telepesek Óbudára? - Milyen esemény emlékére rendezzük meg a Krumplibúcsút? - Ki lehet Krumplikirály? - Miért “batyus” a batyusbál?                           Megfejtések
A 2014-ben megalakult “BRAUNHAXLER”  Tánccsoportba szeretettel váruk táncolni szerető  hölgyeket és urakat. Jelentkezés: Pappné Windt Zsuzsannánál   a 06-30-866-6458 telefonszámon
Elérhetőségeink: 1032 Budapest, Szőlő u. 78. Tel: +36(1)368-4209 mobil: +36(30)2214-938 braunhaxler@braunhaxler.hu
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2010-ben alapította meg “Az Év Civil Szervezete” díjat, melyet a megalakulása óta szívvel-lélekkel végzett eredményes német hagyományőrző tevékenységének elismeréseként elsőként Egyesületünk kapott meg.
Egyesületünk szeretné összegyűjteni, és honlapján közkinccsé tenni a braunhaxlerek  visszaemlékezéseit, régi fényképeit.  Kérjük, hogy aki szeretné emlékeit - névvel vagy anélkül - honlapunkon közzétenni, hívja Neubrandt Olgit a 06-30-2214-938 telefonszámon, vagy írjon nekünk. Egyesületünk fontosnak tartja a még fennmaradt hagyományok ápolása mellett, hogy Óbuda-Békásmegyer mai lakói jobban megismerjék a múltat, a régi Óbuda-Békásmegyert, a régi hagyományokat, megértsék és megszeressék az egykor itt élő, és mára már nagyon megfogyatkozott létszámú braunhaxlereket, az ősi, még fennmaradt sváb hagyományokat, hiszen a jelen a múltból táplálkozik, és a jelenből fejlődik majd a jövő. Természetesen - ahogy  az újabb és újabb visszaemlékezések, fényképek beérkeznek - a “Mesél az egykor volt Altofen- Krottendorf/Óbuda-Békásmegyer” oldal folyamatosan bővül. Mesél az egykor volt Altofen-Krottendorf/Óbuda-Békásmegyer (visszaemlékezések, könyvek, naptárak, helyreállíttatott szobrok,) ... Virtuális kiállításunk tablói Német-magyar keresztút stációi Egyesületünk az Örökség - Kultúra Oktatási E-könyv és Médiatárban 2024. évi következő programjaink 2024.03.29. Nagypéntek 15,00 óra Kiscelli Kálváriastációk Hagyományos német-magyar nyelvű keresztútjárás 2024.04.06. szombat 17,00 óra Kövi Szűz Mária templom A Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Braunhaxler Egyesület 30 éves jubileumi évének hálaadó nyitó szentmiséje 2024.04.12. péntek 16,00 óra Békásmegyeri Közösségi Ház A Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Braunhaxler Egyesület 30 éves jubileumi évének nyitórendezvénye 2024.05.25. szombat 16,00 óra Békásmegyeri Közösségi Ház Jubileumi kórus- és táncfesztivál 2024.06.30. vasárnap 10,00 Szent Péter és Pál Főplébánia és Fő tér Hagyományos Óbudai Búcsú     2024. évi programjaink 2024.02.25. vasárnap 17,00 óra Gulág emlékmű Megemlékezés, gyertyagyújtás és koszorúzás a kommunizmus áldozatainak tiszteletére a Kommunizmus áldozatainak emléknapján. 2024.02.25. vasárnap 9,00 óra Békásmegyeri Szent József Plébániatemplom Emlékmise és megemlékezés a Németországba kitelepített németajkú áldozatokról. A szentmise után a templom falán lévő emléktáblánál emlékeztünk meg a kitelepített áldozatokról és itthon maradt családjaikról. A megemlékezés a koszorúzás után közös imával fejeződött be. “Bár Magyarországon, a harcok 1945 áprilisában befejeződtek, az országban élő németekajkúak zaklatása azonban már jóval előbb elkezdődött: a szovjet csapatok az erre vonatkozó rendeletek értelmében már 1944 decemberében elkezdték a sváb férfiak, később már nők és gyerekek összefogdosását és munkaszolgálatra, azaz malenkij robotra hurcolását. 1946-ban pedig a magyarországi kommunisták a sajtóban folytatott hecckampány támogatásával űzték el otthonaikból a még itt maradt németajkú ártatlan civileket. Csupán néhány idézet a hecckampányból: - A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen! - Ki kell telepíteni a hazai svábságot! - Ki a volksbundista svábokkal! - Menjenek! - Gyökeres megoldást követelünk a svábkérdésben! Elég indok volt a kitelepítéshez egy német, vagy németes hangzású név, de akár az is, ha egy sváb gazda háza, gazdasága megtetszett valamelyik elvtársnak, melyeket már előre kiszemeltek maguknak, és az a család, mely már generációk óta élt ott, már csomagolhatott is, elvihette az ismeretlenbe mindazt, amely a hosszú évek szorgalmas munkájának eredményéből belefért a 20 kg-os batyuba. Az akkor még szinte teljesen németajkú Békásmegyer lakóinak 95 %-át telepítették ki. A kitelepítésre várók hetekig rostokoltak a hosszú, marhavagonokból álló szerelvényben, indulásra várva. Hozzátartozóik, akik itthon maradhattak, hozhattak nekik ennivalót, d senki sem tudta, hogy mikor indulnak az ismeretlenbe a családtagjaik. És a kegyetlen hidegben, a fűtetlen, zsúfolt marhavagonokban várakozni kénytelen németajkúak a marhavagonokra búcsúzóul mégis azt írták: Isten veled, hazánk! Mert a svábok jó magyarok voltak, és jó magyarok ma is, hűséges, jó polgárai voltak Magyarországnak és azok ma is, és jó polgárai új hazájuknak is, mely – igaz, kényszerűségből - befogadta őket. A németek embertelen kitelepítése után „svábul még lélegezni sem volt szabad”, a kollektív bűnösség jegyében végrehajtott akciókról, ugyanúgy, ahogyan a malenkij robotról sem, sokáig még beszélni sem lehetett. 2012-ben a Magyar Országgyűlés az első kitelepítettekkel teli vonat indulásának napját, január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította. A 30 évvel ezelőtt, 1994-ben megalakult Braunhaxler Egyesület és az - akkori nevén - Német Kisebbségi Önkormányzat első, legfontosabb feladatának tekintette, hogy a mindeddig elhallgattatott, meghurcolt németajkú áldozatokról megemlékezzen, méltó emléket állítson nekik. Kötelességünknek tartjuk, hogy minden évben megemlékezzünk róluk itt, az emléktáblánál, de beszéljünk a gyerekeinknek, unokáinknak a szenvedéseikről, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, mi is történt itt Óbudán, de szerte Magyarországon az ártatlan németajkú civilekkel, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy soha többé ne történhessen meg, hogy embereket nemzetiségük miatt elüldözhessenek otthonukból. Köszönöm, hogy meghallgattak.” 2024.02.03. szombat 17,00-21,00 Hagyományos Farsangi Batyus Svábbál a Békásmegyeri Közösségi Házban Idén ismét a Békásmegyeri Közösségi Házban rendeztük meg a hagyományos farsangi sváb batyusbált. Mint minden évben, idén is, a hangulatos batyusbálhoz minden adott volt: a teltházas Békásmegyeri Közösségi Ház, a remek fellépők, a fáradhatatlan zenekar, a finomságokkal teli asztalok, jó kedvű táncolók. Találkozunk jövőre, farsang idején. 2024.01.21. vasárnap Emlékmise és megemlékezés a malenkij robotra elhucolt németajkú áldozatokról 10,00 óra Szentmise a Szent Péter és Pál Főplébánia templomban (1036 Bp. Lajos u. 168.) - a Schubert misét a Braunhaxler Dalkör énekelte, közreműködött Ötvös Csilla, a Magyar Állami Operaház magánénekesnője és tanítványai, orgonált Hegedűs Valér. 11,30 óra Megemlékezés és koszorúzás a Városháza (1033 Bp. Fő tér 3.) falán lévő emléktáblájuknál “A Szent Péter és Pál Főplébániatemplomban a malenkij robotra elhurcoltakért felajánlott szentmise után, most itt az emléktáblánál tisztelettel emlékezünk az 1945 januárjában malenkij robotra elhurcolt ártatlan németajkú civil áldozatokra és családjaikra. Az elhurcoltak csupán mintegy harmada térhetett haza 4-10, vagy még több év kényszermunka után testileg, lelkileg betegen, azzal a szigorú utasítással, hogy ha nem akarnak visszakerülni a munkatáborokba, az ott átéltekről soha senkinek, még családtagjaiknak sem beszélhetnek. És sokan, nagyon sokan voltak olyanok is, akik hazatérésük után szinte azonnal a magyarországi munkatáborokba kerültek, azzal az indokkal, hogy, ha már az szovjet katonák is elhurcolták őket, akkor biztosan bűnösök is. Az elhurcoltatás brutalitása, a szerencsétlen, kiszolgáltatott, halálra rémült emberek kegyetlen hajszolása a marhavagonig, a több hónapig tartó utazás a fűtetlen marhavagonokban az ismeretlenbe, a több évi kényszermunka embertelen szenvedései és a hazatérésük utáni megfélemlítés után azok, akik túlélték a túlélhetetlent, és hazatértek, saját gyermekeik, családjuk és önmaguk védelmében nem mertek még családtagjaiknak sem beszélni az átélt borzalmakról, még otthon sem mertek anyanyelvükön megszólalni, sőt, még a gyerekeiknek is megtiltották, hogy németül tanuljanak, és családtagjaiknak szigorúan lelkükre kötötték, hogy soha többé ne vallják magukat német származásúaknak. És ez a félelem mind a mai napig még mindig él legtöbbjükben. A 30 évvel ezelőtt, 1994-ben megalakult Braunhaxler Egyesület és az – akkori nevén - Német Kisebbségi Önkormányzat első, legfontosabb feladatának tekintette, hogy a mindeddig elhallgattatott, meghurcolt németajkú áldozatokról megemlékezzen, méltó emléket állítson nekik. Kötelességünknek tartjuk, hogy minden évben megemlékezzünk róluk itt, az emléktáblánál, de beszéljünk a gyerekeinknek, unokáinknak a szenvedéseikről, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, mi is történt itt Óbudán, de szerte Magyarországon az ártatlan németajkú civilekkel. 1995 óta itt az emléktáblájuknál minden évben megemlékezünk az elhurcolt áldozatok szenvedéseiről, az éveken keresztül a pályaudvarokon a hazatérésükben reménykedve várakozó családtagjaikról, hogy a velük történtek soha ne merülhessenek feledésbe, és hogy soha többé ne fordulhasson elő, hogy ártatlan civil embereket származásuk, politikai hovatartozásuk miatt elhurcolhassanak. Köszönöm, hogy meghallgattak.” A honlapot készítette: Neubrandt Istvánné